a hippi süni acid-víziója, post-mortem

olyan volt, mint a méz a falon. legyek lógtak rajta, kerekekbe taposva emberfejek a szemükben. zöld űr, (az oszlásszagról megfeledkezve) szopogatták a cukrot, mint juli a faszt.
egyenes menetoszlop, én nyakig a sárban. valaki lehajolt, hogy megnyaljon, de mellém köpött, nyála spirálban fúzióba lépett a térrel. radioaktivitás. látszott, ahogy visszapereg, valahol olvastam róla: háborúsfilm, a repülők csak úgy szívják magukba a bombát, házak épülnek, hitler leslattyog a pódiumról. a vas a hegybe kerül.
istent nem mutatták.
én voltam a plakáton. fél szemem elhomályosítva, volt vagy 50 verzió. gyertek gyerekek, te kellesz, mentsd meg a nemzetet. lesznek megmentők és mégmegmentőbbek.
szöszbableves, spermával, vérrel, izzadtság, a rambó egyezményesített összetevői. repeszek.
levetkőztem a tüskéimet, és csupaszon álltam a frontra. én voltam az évszázad hangja, hős. szélesre tártam karjaimat és belevigyorogtam a szemükbe. petróleumgőz, a füston át színházi előadás, reflektorfények.
hangos taps

.

ma már

néha megnőnek a terek körülöttem. tojásos majomseggem fényesen csillog, imitáción élek. érzéstelenül követem a fényeket majomseggemmel a főutcán, visznek a lábak, aztán nekiütődöm egy tücsökciripelésnek. a fényben elhallgat, most hangos. tátom a számat, kiáramlik valami más vacsoranyálával kevert fogpasztaíz és állomásszag.

megizzadtam az éjjel, a lepedő eltakarta az ablakkozmoszt. piros majomseggeim között összehúzódott a levegő. kausztrofóbia.