Weöres Sándor: A teljesség felé
Tericum kiadó, 2000
hogy jövök én ahhoz, hogy Weöres ajánlást írjak, mások se tudnak.
kerestem neten, hátha kiművelődök, közben dehogy (lehet csak ügyesebb kellett volna lenni), a legjobb amit találtam csak pár idézet volt. azt meg könnyű, még akkor is, ha úgy magyarázzuk, hogy magáért beszél vagy a teljességéhez semmi se hiányzik.
legelőször a hinduizmus jut eszembe róla. karma, az érzékek és vágyak illúzióvilága. kompakt kis filozófia, kb 140 oldalban, öt részre osztva.
a forrás az ember mélyén rejtőző ős tudás csiklandozgatása. nem a személyiség, nem a vágyak, nem a test. valami megmagyarázhatatlan, ezek fölött uralkodó, maradandó alapréteg.
a kard…hát az élesre sikeredett. szenvedélyesre is, pedig elvileg a válogatás nélküli szeretetet és a dolgok objektív megfigyelését hirdeti. itt inkább kétségbeesett “elkárhozol, büdös világ!” prófétizmus érezhető, főleg a jóslatokban. egészében a “jelen” kórképe, ami a gyűlölet, kapzsiság, antiszemitizmus és tömegesedés okául az érzelgősséget jelöli meg. csakhát kicsit ő is beleesik.
a fészek elmélkedés térről, időről, képzeletről, változó-változatlanról. pontosabban arról, ami mindezt meghaladja.
a szárny útmutatás az elégedetlenség eloszlatására, ami a hiúságból, hírvágyból, érvényesülési szándékból fakad. a recept: elmosni a határokat egyén és környezete között.
a kristály javarészt példázatokat tartalmaz az egység felismeréséről és a teljes létről.
összefoglalni úgy lehetne, hogy virágos kertecske eltévedt lelkecskének – az egyensúly kereséséhez néhány elvont tanács, csak az egyénnek. sajnos nem igazán ismerem a szerző életrajzát és műveit, hogy lássam, saját magára vajon mennyire tudta alkalmazni ezt a temérdek bölcsességet. mert ha tudta, most már buddha vagy megvilágosodott, az biztos.
amikor a kezembe adták, azt mondták, olvassam a budin. talán annál jobban eteti magát; mintha az ember kíváncsi lenne, hogy akkor most mi lesz a vége, tényleg übermensch-e vagy sem ez a tanító, miután körülötte mindneki trágyában lubickol.
kell hozzá a csend, de a Változások Könyvét (Ji King, I Ching) jobban élveztem, pedig kevesebbet értettem belőle.
